Ennyi idő szinte bármire elég. Csalódásokat élni át, boldogságot okozni magunknak vagy éppen másoknak, célokat érni el, álmokat alapítani, tovább küzdeni vagy éppen feladni. Az ember el sem mondhatja visszatekintve, pontosan melyik volt az a pillanat, ami végérvényesen megváltoztatta, komoly mérföldkő volt az életében. Emlékként csak elmosódott homály az egész.
Katie most kezdi a gimnáziumot: nemrég lépett a kamaszok sorába, amely meglehetősen gondokkal teli. Mégis, ki nem kezelné kész tragédiaként a valóságos pattanás sereget a homlokán, a temérdek sok tanulnivalót vagy éppen egy pulóvert, amit állandóan hordania kell, viszont ha már ránéz, hőgutát kap?
Tizennégy évesen meglehetősen egyszerűnek látjuk a világot: népek tömkelege, akik naponta felkelnek, elindulnak munkába, majd azt valahogy túlélve hazaevickélnek, és magukra veszik az otthon terheit. Nem észleljük a mögötte lapuló felelősségtudatot, érzelemkavalkádot, azt, hogy néha nem törhetünk ki hisztériás rohamban, mert nem tetszik valami.
De vajon mi lesz ezzel a nézettel egy év múlva?
Vagy kettő?
Esetleg öt?
Esetleg öt?
Mit él át egy tinédzser ennyi időtartam alatt? Változik valamit a szemlélete, esetleg marad ugyanolyan, amilyen volt?
Five years
Öt év
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése